A történet igaz. 2011 szeptember 16.-án, pénteken történt meg, de nem valakivel, hanem velem. Úgy kezdődött, hogy elmentem levizsgáztatni az autót a szomszéd faluba, ahova eddig is tettem kétévente. Azt tudtam, hogy a benzin fogyóban volt, de bőségesen elég volt a megtenni kívánt úthoz. Teljesen nyugodt voltam, mert az autót előtte felkészítettem a vizsgára, amit lehetett megtettem, az állomáson egyedüli kuncsaftként bejelentkeztem, szerencsém volt, mert úgy látszik pangó időszak volt. Nem is volt baj, mert legalább el tudtam beszélgetni vizsga közbe és után az ottani kollégákkal. Hogy miről? Persze, hogy a HHO volt a téma. Nem is csodálkoztak, hogy be van szerelve az autóba, mert ismerem is őket, bár nem napi kapcsolatban vagyunk egymással.
Amikor először beszereltem, akkor is bekéredzkedtem egy diagnosztikára, jelzem ez már vagy másfél évvel ezelőtt történt, akkor is soron kívül és ingyen (!) megmértek mindent. Szóval most is teljesen problémamentes volt a dolog, rögtön meg is kérdezték, hogy benn van e most is. Persze, feleltem, miért is ne. És hogy szuperál? Jöttek a kérdések, és kimondottan örültek, hogy vannak olyanok még a Földgolyón, akik megpróbálják ezt a mocskot, amit okozunk legalább csökkenteni. Az autó csont nélkül ment át a vizsgán, az alapjárati CO érték ugyan nagyon kicsit növekedett a HHO nélküli értékhez képest, de a magasfordulati terheletlen viszont jócskán csökkent. Ez annyit jelent, hogy ők 2500-as fordulatszám mellett mérték, de a csökkenés már nemsokkal az 1000-es érték felett látványosan csökkent. Egyszóval eddig minden rendben is volt. Ennyit a vizsgáról. Fizettem, elköszöntem és mentem tankolni. Még egy faluval arrébb. És most jön a lényeg, amiért tollat ragadtam.
Tankoltam kerek 8000 Ft értékben a jó 95-ös benzinből, mert ezzel megy. Elindultam haza. Eleinte semmi problémát nem vettem észre. Talán volt egy furcsa érzésem, hogy nem egészen úgy megy a manó, ahogy szokott. Volt már ilyen, rég nem mentem vele, gondoltam, másnap reggel amúgy is kell menni vele vagy hatvan - hetven kilométert, ha akar majd belejön, mint kiskutya az ugatásba! Eltettem csicsikálni, mert amúgy is korán kell kelnie reggel, friss vizsgával, hadd pihenje ki a fáradalmakat!
És eljött a másnap reggel. Megyek a garázsba, hogy kiállok, bepakolunk és uzsgyi! Indítok, motor azonnal elindul, de gondol egyet és le is áll. Gondoltam fázik, ismétlés, különben is az a tudás anyja, tehát nosza, gyerünk, mert menni kell. Közölte, hogy ő nem megy sehova, neki ebből elege van! Én hiába mondtam, hogy ne csinálja már, mert időre kell menni! Na jó, gondoltam, lesz egy kis dolgom, ülés felnyit, villáskulcs, csavarhúzó, csipesz, meg minden ami kell elő, majd karburátor fedél leszerelés. Elővettem egy jókora fecskendőt és kiszívtam a zsákokból a benzint, amihez hirtelen hozzáfértem kifújkáltam, gyorsan visszaszereltem és próba. Viszonylag (?) rendesen, de nehézkesen felvette a fordulatot, bár míg a kapuig az a mintegy 5 métert megtette csak háromszor kellett indítóznom. Olyan volt, mint egy bakkecske. Alapjáraton ugyan ment, de gázadásra azonnal lefulladt. A jelenség ismerős - víz!. De gondoltam, hogy volt már ilyen sokszor, előbb - utóbb kidolgozza magából és minden rendben lesz. Egész jól belejött az ugatásba, mert valahogy célba értünk. De azért rettenetesen idegesített a dolog, úgyhogy azt tettem, hogy lejtőre álltam, orral elfelé, mert a tankban akkor pont úgy lesz a benzinszint, hogy először az aljára összegyűlt vizet nyomja ki. Óvatos duhaj voltam, mert mielőtt hazaindultunk volna levettem a benzincsövet a karbiról, kerítettem egy üres kis PET palackot és belenyomtam egy keveset az önindítóval, majd visszatettem a csövet. A kinyomott kevéske anyagot elemezgettem egy darabig és megállapítottam, hogy tényleg szétválik, van benne valami az alján. Elindultunk haza, de jó nehezen ment és sokszor kellett üresben padlót nyomni, hogy ne álljon le a motor. De ezt leszámítva azért hazahozott.
De nehogy az higgye valaki, hogy ezzel befejeződött a dolog, megsúgom, hogy még csak most kezdődött. Hazaérve elkövettem lámpafénynél a reggeli műveletet, karburátor szétszedés, de most persze sokkal apróbb darabokra. Találtam is benne holmi kocsonyás üledéket, annak ellenére, hogy reggel pucoltam ki, és van benne két benzinszűrő is. Pár órai munkám eredményesnek bizonyult, persze csak látszólag. Szinte boldog voltam, hogy ennyivel megúsztam a dolgot.
Egy hét múlva, következő szombaton ismételten elszólított minket a kötelesség, vagyis reggel indulás. Kicsit rángatva és a múltheti jelenséggel sikerült is elindulni. Kisebb akadozásokkal ugyan de valahogy még csak-csak mentünk vele kb. 10-15 kilométert, mikor is jött egy emelkedő. Tudni kell, hogy errefelé a kis emelkedő minimum 6-8%, a nagyobb meg 12%-os. Köhögés prüszkölés és kijelentette, hogy sehova! Az idegbaj kerülgetett, de majdnem félúton voltunk. Ott helyben karburátor szétszedés, pucolás, benzin kienged először, stb. szóval mehetünk.Folytattuk az utat, de a biztonság kedvéért töltöttem most bele egy pár liter bioetanolt, mert ha tényleg sok víz van benne, akkor az alkoholban oldódik, majd ki fog jönni valahogy. Ez már komolyabb figyelmeztetés volt, de ugye azonnal senki nem szedi az autót miszlikre! A hazaút is hasonlóan zajlott, bár inkább kevesebb problémával, gondolom a bioetanol miatt. Igen ám, de vasárnap is van nap, a program folytatódott, vagyis vissza kellett mennünk másnap is. Este ugye a biztonság kedvéért ismételt karbantartás, már egész jól ment a karburátor szétszedése, nem hiába, az utóbb egy hétben annyiszor szedtem szét, mint előtte tíz év alatt.
Másnap reggel indulás, már-már örültem, mert ki tudtam állni az udvarból anélkül, hogy kiröhögjenek, a tegnapi napot már majdnem el is felejtettem volna, de a sors az ennyire nem kegyes! Odafelé félúton megálljt parancsolt a járgány. Tulajdon képen vissza kellett volna fordulni, de nem tehettük meg, mert egy csomó olyan dolog volt nálunk előző napról, amit vissza kellett vinni a gazdijának. Szóval előre, mint annak idején az úttörők! Aztán még egyszer megismétlődött a dolog, de már lassan csukott szemmel is el tudtam követni tisztogatást, nehezen odaértünk. Felkészülve lejtőre állva, ahogy kell ugye, akku kiszerelve, mert megkínoztam útközben, töltő kunyera a villanyért, töltés egész nap, közben ugye dolgozni is kellett, vagyis jól eltelt a nap.
Korán akartunk indulni haza, sikerült is délután négy körül elindulni. Tudtuk, hogy a baj nem jár egyedül, vagyis legalább világosban kelljen szerelni, ha már így adódott. Persze, hogy adódott, mindjárt az első kis emelkedő besegített dologba. A második is, sőt a harmadikat már csak padlógázzal (!) és 1-es fokozatban 10-el, hörögve. De csak a feléig. Muszáj volt valamennyire felmenni, mert ott kizárólag záróvonal és kanyar van mindenhol! De innen végképp nem akart mozdulni. A megszokott műveleteknek kezdtem neki, de most egy kicsit más módszerrel. Aprólékosan, közben figyelve, hogy ne vigyenek el, mert időnként ugye a bal oldali ajtót is ki kell nyitni, mert onnan lehet részben hozzáférni a motorhoz, mert az ülés alatt lakik.. Háromszög szépen kirak, vészvillogóval egyetemben, kezd sötétedni, vagyis minden klappolt. De hiába a tisztogatás, az autó nem indult. Gondoltam egy merészet és nagyot, előkapartam egy ládaszerűséget, egy műanyagot, amiben az apróbb vackok foglalnak helyet, hogy ne gurigázzanak a csomagtartóban. Aláfeküdtem, megkerestem a tank leeresztő csavarját és elkezdtem leengedni a tartalmát. Nem mondom a látvány meglepett. A tartalmat jól összekevertem (volt mit) és mintát vettem belőle vagy két üveggel.
Megint Olyat Láttam, amit nem kellett volna!
A folytatást gondolom mindenki el tudja képzelni. Akku kimerült. Telefon, Autóklub, Sárga angyal.
ITT MONDOK KÖSZÖNETET A MAGYAR AUTÓKLUBNAK,
VALAMINT ANNAK A NAGYON KEDVES ÚRIEMBERNEK, AKI VÉGÜL IS HAZAVONTATOTT!
A tanmese, ami nem is mese, hanem a való igazság egy kicsit ugyan hosszóra sikerült, de azt hiszem többféle tanulságot is le lehet belőle vonni.
1. Most mondd, hogy nem drága a benzin, vagy a moslék, amit kaptál helyette!
2. Okosabb legyél nálam és kerüld el a kétes cégek kútjait!!
3. Láss és ne csak nézz!
Ha véletlen találkozol hasonló esettel, akkor teljes lelki nyugalommal nyugodtan írd meg, bármely blogban nagyon kelendők az ilyen információk! Ne hidd, hogy Veled nem eshet meg hasonló dolog! Végül azt kívánom, hogy Te is legalább olyan becsületes és segítőkész emberekkel találkozzál a csalók helyett, mint mi, amikor bajban voltunk!
Utóirat.: Már több hónap telt el azóta, a minták köszönik jól vannak! Érdekesség, hogy az alsó tejszerű valami is teljesen kitisztult, vagyis szétvált a "benzinnek nevezett" valamitől, ami sárga és nem halványzöld ezek után is. Csak érdekesség, hogy az alján az a valami nem is fagy meg, még a mélyhűtőben sem volt hajlandó. Megpróbáltam az ominózus gyártóval felvenni a hivatalos kapcsolatot ez ügyben, de már a telefonnál elakadtam, mert jóindulatúan megsúgták, hogy több, hasonló per van folyamatban velük szemben, nagy cégek perlik őket, de nem jutnak azok sem dűlőre. Nehéz bebizonyítani, nehéz, egyszerűen LEHETETLEN, hogy ezt a moslékot már akkor is literenként közel négyszáz forintért saját magamnak kellett beletankolnom az autóba! Remélem a "becsületes kútkezelők" saját járgányukba is ezt tették! Csak jelzem, hogy nem biztos, hogy a gyártó hibája, sőt valószínű, hogy nem. De, az ő helyükben jobban odafigyelnék az alkalmazottakra, legyenek azok sógorok, vagy komák, mert ugye nem mindenkinek adatik meg, hogy hosszú éveken keresztül egy kútnál dolgozzon, hacsak....
Jó buborékgyártást és gőzölgést kívánok!
